Visegrádon jártunk
Kirándulni jó! Így gondolják ezt az 5. osztályos diákok is, akikkel csodálatos 2 napot töltöttünk a Duna-kanyarban, Visegrádon.
Alföldi emberek lévén nagyon vártuk a kirándulás napját, hiszen a Duna partján sétálni, hegyet mászni, nevezetességeket meglátogatni mindannyiunk számára nagy élményt jelent. Izgatottan szálltunk fel a vonatra, és néhány óra múlva meg is érkeztünk célállomásunkra.
Visegrád több mint ezer esztendeje a magyar és az európai történelem egyik kiemelkedő helye. A Dunakanyar szívében elterülő város neve egy 1009. évben kiadott Szent István kori oklevélben jelenik meg először, de már a rómaiak erődöt emeltek itt, a mai Sibrik-domb területén. A XXI. században a híres Királyi Palota az Európai Kulturális Örökség címet viseli, a várost övező csodás erdőség pedig az egyik legszebb hazai Nemzeti Park része lett.
Miután elfoglaltuk szálláshelyünket, kicsit megpihentünk, majd elindultunk megtekinteni a város egyik nevezetességét, Mátyás király palotáját. A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.
Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt, így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király.
Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé a palotarész mellé Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.
A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.
Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben új teraszokat képeztek ki.
A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörös márvány dombormű, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható.
Miután megcsodáltuk a palota csodálatos termeit, egy fegyverbemutatón vehettünk részt. Itt egy rövid előadás keretében megismertük a korabeli harcászati módokat és eszközöket, páncélokat, majd néhány fegyvert kézbe is vehettünk.
A program ezzel még nem ért véget. A fegyversátorban látott fegyverek közül néhány íjat ki is próbálhattunk, mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy íjjal lőni nem könnyű dolog.
Este a Duna partján gyönyörködtünk a naplementében. Villanyoltás után még sokáig beszélgettünk, megbeszéltük az aznapi eseményeket.
Másnap reggel korán keltünk. Megreggeliztünk, majd izgatottan indultunk a Fellegvárba. Nehéz volt az út, de megérte. 40 perces hegymászás után végre felértünk! Az út fáradalmait feledtette velünk az elénk táruló csodálatos panoráma. A környező hegyek, az alattunk kanyargó Duna feledhetetlen látványt nyújtottak.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége, Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.
A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.
Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrök kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ezután felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe.
A vár termeit végigjárva megnéztük a vadászjeleneteket, a fegyverkiállítást, majd a panoptikumban megtekintettük a királyi lakomát és egy táncmulatságot felelevenítő kiállítást.
Az idő gyorsan elrepült, elérkezett a hazaindulás időpontja. Ismét kompra, majd vonatra szálltunk, és feledhetetlen élményekkel gazdagodva érkeztünk haza.
Az osztálytársaimmal és az osztályfőnökkel Visegrádra mentünk kirándulni. A legjobban tetszett a kirándulásban, amikor felmentünk a Fellegvárba. Hosszú volt az út, mire felértünk a várhoz, hol meredek, hol lejtős helyeken kellett mennünk. Végül megérkeztünk, és nagyon sok érdekes dolog fogadott minket. Kevésbé tetszett a kirándulásban, mikor hazafelé jövet a vonat több mint egy órát állt a nagy melegben. (Sztrein Virág)
A kirándulás nagyon tetszett. Nagyon jó volt a Duna-parton, és a táj is gyönyörű volt. Az este kicsit izgalmas volt, jó volt, hogy későn feküdtünk le aludni. (Török Kata)
Nekem tetszett a fiúk szobája, meg a lányoké is. Nagyon jó volt, amikor felmentünk a Fellegvárba. (Ottlakán János)
A visegrádi kirándulás nagyon tetszett, mert sok dolgot tudtam meg a helyről. Nekem legjobban a Fellegvár tetszett, és nagyon jó volt a szállásunk is. (Petruzsán Kristóf)
Nagyon jó volt a kirándulás. Nekem az tetszett, amikor íjászkodtunk, meg amikor felmentünk a Fellegvárba. Igaz, kicsit elfáradtunk, de nagyon jó volt. (Tripon Patrik)
Nagyon jó volt a kirándulás. Jó volt a Fellegvárban meg a királyi palotában. Tetszett a szállás, és jó volt, hogy komppal mentünk át a Dunán. (Putnoki Martin)
Az tetszett a kiránduláson, amikor lementünk a Duna-partra, meg amikor felmentünk a Fellegvárba. (Molnár Izabell)
A kirándulás nagyon jól sikerült. Jó volt a hangulat, tetszettek a programok. Nekem a táj is nagyon tetszett. Nagyon jól éreztem magam. (Tripon Melodi)
Nagyon jól éreztem magam a kiránduláson. Szép helyeken jártunk, jó volt a társaság és a hangulat. Szép helyeken jártunk, sok érdekes dolgot láttunk. (Szelezsán Alexa)
Nagyon jó volt a visegrádi kirándulás. Legjobban a Duna tetszett, a Fellegvár és a Mátyás Király Múzeum. (Csurár Mária Kriszi)
Nekem az tetszett a legjobban, amikor felmentünk a Fellegvárba. (Bacsó Daniella)
Nagyon jó volt a kirándulás. Jó volt, amikor íjászkodtunk, és este társasjátékoztunk. (Botás Martin)
Nagyon jó volt Visegrádon. Tetszett a Fellegvár, a Mátyás Király Palota és a duna-parti séta. (Malkócs János)
Nekem az tetszett a kiránduláson, hogy felmentünk a Fellegvárba, és nagyon tetszett, amikor a Duna-parton sétáltunk. (Jankai Viki)
Ez a kirándulás nagyon jó volt. Legjobban a Fellegvár tetszett. Nagyon szép volt, főleg a panoptikum. Nagyon szép volt a Mátyás Király Múzeum, ott legjobban a Herkules-kút tetszett. Nekem tetszett a szállás is. Bárcsak maradtunk volna még! (Hajdu Dávid)